Egy estén Horváth Zsolt erős hát- és fejfájásra panaszkodott a feleségének. Mivel nem csitultak a tünetek, mentőt hívtak hozzá. A kórházból idegbecsípődésre hivatkozva egyszerűen hazaküldték.

A férfi továbbra is rosszul volt, így a harmadik napon ismét bementek a sürgősségire. Ekkor már véreset hányt – de az orvosok véletlenül sem gondoltak komolyabb bajra, újra hazaküldték.

A feleség, Edina azonban nem hagyta annyiban a dolgot: bementek az ügyeletre. Ott az orvos már azt mondta: nagy a baj, azonnal kórházba kell menniük.

Meg kell műteni, különben meghalhat

A diagnózis: berepedt a szívburok és a kötőszövet megszakadt a nyakától a hasáig, ráadásul sztrókot is kapott Zsolt. Az orvosok itt már azt nem értették, hogy miért nem került kórházba jóval korábban.

„A CT-vizsgálat után kijött hozzám egy nagyon kedves orvosnő, és azt mondta: meg kell műteni a férjemet, mert különben meghalhat” – meséli Edina.

Zsoltot Budapesten, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati klinikán operálták meg. Amikor felkeltették, epilepsziás rohamot kapott, vissza kellett vinni a műtőbe.

„Rám telefonáltak a kórházból, hogy baj van, menjek vissza. Bementem Zsolthoz: altatásban volt, körülötte rengeteg cső… Akkor már hatodik napja nem aludtam semmit, csak sírni tudtam. Azt mondták, hogy hagyjam abba, mert ha nem segítek neki, akkor nem fog felépülni” – eleveníti fel az emlékeket az asszony.

Nem akart tovább élni

Edina ekkor arra gondolt, hogy nem akar tovább élni, nem akarja elmondani a gyerekeinek, hogy az apjuk lehet, hogy meg fog halni, nem akart odaállni az anyósa elé a hírrel.

Végül a sok biztatásból erőt merített.

Másfél hónapig tartották az Zsoltot mélyaltatásban. Edinát nem biztatták az orvosok sok jóval, a férje nem reagált semmire. Az asszony megkérdezett egy nővért: mit gondol, hogyan segíthetne rajta. Azt a választ kapta, hogy beszéljen hozzá, vigye be neki a kedvenc zenéjét.

Apu, vigyél ki pisilni!

Edina vett egy mp3-lejátszót, amire feltette Zsolt kedvenc zenéit. Közben próbált tájékozódni az interneten is. Azt olvasta: a kómában fekvők állapota javulhat, ha feladatot adnak neki.

Megkérte anyósát, lányait, hogy beszéljenek Zsolthoz, és felvette, amit mondtak.

Aztán elhatározta magát, a férje kórtermében közölte az orvossal: figyelje meg, hogy fel fogja ébreszteni.

„Mondtam neki: fordítsd felém a fejed, ha tudod, hogy itt vagyok. Többször is megismételtem, hasztalan. Végül már üvöltöttem vele. Akkor egyszer csak lassan elfordította a fejét jobbra-balra. Az orvos azt mondta nekem: nem tudom, mit csinál, de folytassa!” – emlékezett vissza Edina.

Aztán elindította a hangfelvételt, amelyen a lánya azt mondta: Apu, vigyél ki pisilni! Zsolt ekkor megmozdult, megpróbált lemászni az ágyról.

Zsolti, menj el tejért! – ezt már az édesanyja mondta a hangfelvételen, a beteg pedig újra fel akart kelni az ágyból, majd amikor a felesége azt kérte, fogja meg a kezét, megszorította. Akkor még csukva volt a szeme, nem volt magánál.

Nem ismerte meg a feleségét

A férfi másnap már ébren volt, meg tudta mondani a nevét – viszont nem ismerte fel Edinát.

A harmadik napon teljesen magánál volt.

Újra kellett tanulnia járni, enni, inni. “De már beszélt és köztünk volt” – mondja Edina. Zsolt ma már teljesen jól van, némi látótér-kieséstől eltekintve.

Apásak lettek a gyerekek

A gyerekekben mély nyomot hagyott az eset: kisebbik lánya máig gyakran sír, ha az apja készül elmenni valahova.

Nagyon apásak lettek, félnek, hogy elveszíthetik – meséli az asszony, aki ugyan sokak szerint megmentette a férje életét, de nem büszke magára mégsem. Szerinte az orvosoknak, a nővéreknek köszönetnek mindent.

„Az ügyeletes orvosnak vagyok a leghálásabb. A nevét sajnos nem tudom, de bárhol látom, mindig mély hálát érzek iránta azért, mert megmentette a gyerekeim apját.”

forrás:http://www.hirado.hu/