• pén. márc 29th, 2024

Miért nincs jövőm Magyarországon?!

Hogyan küzdenek a fiatalok ma itthon, lehet-e boldogulni?

Tudtad, hogy a második legnépesebb Magyar város ma London? Több magyar lakik ott, mint Debrecenben! Az összes és folyamatos kivándorlásról nem is beszélve. Ennek számos oka van, sokan foglalkoznak a kérdéssel már évek óta, és a csapból is ez folyik, de én, mint aki hazajött, arról szeretnék beszélni, hogy itthon hogyan lehet boldogulni, vagy hogyan nem.

Könnyűnek nem könnyű, az biztos. Először is néhány szó magamról, hogy teljes legyen a kép. Harminc éves vagyok, van egy egyetemi diplomám, egy OKJ-és képzésem, mindenféle munkatapasztalatom, és az anyámmal élek. Lássuk be, ez nem a legegészségesebb állapot. De tudom, hogy nem vagyok egyedül, sőt, ijesztően sokan vannak így ezzel a környezetemben és korosztályomban, rendszeresen dolgozó, diplomás fiatalemberek és nők. És még mi vagyunk a szerencsések, mert a másik fele azok, akik ezzel-azzal osztoznak egy albérleten, amire a fizetésük fele megye el minden hónapban. Ez persze Angliában is így van, csak ott egy jóval nagyobb összeget kell elfelezni.

Sokan mondják, hogy nincs munka Magyarországon. Ez nem igaz. Rengeteg munka van, csak nem fizetik meg. Mivel mindenki kapar minden fillér után, ezért az emberek ügyeskednek, próbálják kijátszani a rendszert. Ez Angliában nem így van, mert ott, ha feketén dolgozik valaki például, akkor a rendszer nem vesz róla tudomást, és egyszerűen nem éri meg sem az alkalmazottnak, sem a munkáltatónak. A társadalmuk támogatja a dolgozókat, támogatja a munkát és a piacot, míg én azt érzem, hogy itthon sokszor éppen az ellenkezője történik, már csak a bürokrácia szintjén is, amikor még sokszor azt is nehéz elintézni, hogy valamit befizethess. Nem a legjobb a közhangulat, az emberek görcsölnek otthon is, meg a munkahelyükön is, ha valahol rosszul érzik magukat nem mernek lépni, ha nincsenek bejelentve akkor is inkább hallgatnak és tűrnek, mert félnek, hogy nem találnak másik munkát. Természetessé vált a magyaroknak, hogy ügyeskedni kell meg okoskodni. Nem a törvényeken kell szigorítani, hanem érdekké kell tenni, hogy senki ne csaljon.

Nos, van munka, sőt csak az van, pénz nincs. Két helyen dolgozom egyszerre, éjjel-nappal dolgozok, és egyiken sem vagyok állandóra bejelentve. Ennek a legnagyobb negatív hozománya az, hogy nem tudok felvenni hitelt, ami miatt nem tudok előre lépni, bár tudjuk, hogy az az út is a szakadék felé vezet lassan. De jól szemlélteti a másik nagy problémát, azt hogy nincs tőke az országban. A fiatalok nem tudnak vállalkozni, nem tudnak elindulni, egyhelyben toporog mindenki. A hétköznapjainkat a bizonytalanság lengi át, tervezni már nem is mer az ember. És ez az, ami kikészít minket, fiatal dolgozókat, hogy nincsen jövőnk, semerre sem tartunk.

Az, hogy valami karriert kezdjek el itthon építeni, az egyetem után, vagy előtt, fel sem merült. Itthon a munka nem egyezik meg a karrierrel, a pályánknak csekély az íve, mint egy eldobott frizbinek, ami hosszasan szál, kicsit feljebb és lejjebb ereszkedik, majd amikor lelassul, akkor leesik. A napjaink az ügyeskedésről szólnak.

De a pénz nem minden persze. Mi magyarok cinikusak vagyunk és melankolikusak, senki nem bízik senkiben, és hát…okkal. Sok boldogabb és szegényebb népet és országot láttam. Pedig kevés ilyen színes és sokrétű nép van, mint mi vagyunk.