Talán egyszerűbb elsőre készen megvenni a tejszínt, de persze nem a boltit (bár lehet, hogy abból is sikerül). Én termelőtől vettem. A vajkészítés lényege, hogy addig kell rázni a tejszínt, míg szét nem válik vajra és savóra.

Nagy érdeklődés közepette kezdtem el rázni egy lezárt befőttes üvegben. A gyerekek kíváncsian tátották a szájukat, és várták a végeredményt egy-egy karéj házi kenyérrel a kezükben. Előre ittak a medve bőrére, ugyanis nem vajunk lett 20 perc rázás után, hanem… tejszínhabunk! Mivel a forrásaimnak mind vaj sikerült ugyanennyi köpülés után, arra gondoltam, hogy különleges aurámnak köszönhetően állítottam elő valami teljesen mást. Aztán rájöttem, hogy nem.  A magyarázat a tejszín hőmérsékletében volt. Én ugyanis a rázás előtt egy perccel vettem ki a hűtőből a tejszínt, ezért lett belőle hab. A vajhoz szobahőmérsékletű alapanyag kell! (Biztos sokaknak ez egyértelmű; most már nekem is.) Hogy ne menjen kárba a drága jó tejszínhab, Apának kellett feláldoznia magát, bár már túl volt akkor egy nagy tányér paprikás krumplin, becsületesen bekebelezte este 10-kor a fél liter tejszínhabot egy üveg barackbefőttel!
A kész vajat beletettük egy pohárba, aztán a hűtőbe. Megszilárdult, és teljesen úgy nézett ki, mint a bolti. Illetve mégsem, mert ennek fehér a színe, nem sárgás, az állaga pedig morzsalékos (fagyott állapotban). Természetesen ezt a vajat is jó előre ki kell venni a hűtőből, ha kenni akarjuk, de ez nem újdonság.

Akinek nem elég erős a keze a sok rázáshoz, az kipróbálhatja kézi mixerrel is, állítólag úgy is működik a dolog.

FORRÁS:http://kiskegyed.blikk.hu/