Tvrtko gondolatait szeretnénk ha elolvasnátok. Roppant megtetszett nekem ez az írása !
Emlékszel Katinka? Hogy ne emlékeznél. Hiszen a kisfiú, aki a képen melletted áll, nos, ő volt az egyetlen, aki 2014-ben legyőzött egy éles versenyen. Álltunk a parton a férjeddel, Shane Tusuppal, de ő hiába adta a taktikai utasításokat, hiába biztatott, űzött és hajtott, azt a srácot aznap egyszerűen nem lehetett legyőzni.
– Gyilkos tempó! – csak ennyit mondott edzőférjed a célbaérkezés után. Aztán gratulált az ellenfelednek. S te mit csináltál közben? Szaladtál, rohantál az uszoda másik végébe, az odakészített aranyéremért, hogy a tizenkét éves Benedek nyakába akaszthassad.
Benedek oxigénhiányosan született, alig tudott járni. Műtétek sokasága, edzések rengetege övezte kitartó harcát, ami ma is tart. Mégsem adta fel soha az álmát. Az álmot, hogy életében egyszer botok nélkül járhasson. Te vagy a kedvenc úszója, tudod, hiszen ezért hoztam össze a találkozótokat, ahol kihívtad egy versenyre Benit. Majd elsírta magát a boldogságtól. Rátettem a kezemet a mellkasára, a szíve pörölyként kalapált. Nem hitte el, hogy a legnagyobb példaképével fog egy medencében úszni, versenyezni.
– Ő sem adta fel! – mondta rólad, holott az ő küzdelme talán mindannyiunknál nagyobb.
Tudod, Katka, velem mindig ott van a jegyzetfüzetem. Felírtam magamnak az eredményt. Jobb, ha tudod, Benedek 1 perc 21 másodperccel nyert, te két tizeddel maradtál le mögötte.
Sosem felejtem, ahogy rohansz ennek a gyermeknek az érmével. Nem felejtem kacajodat, ahogy legyőzöttként öleled ezt a kicsi hőst. Sosem felejtem az emberségedet, ami emögött volt.
Elárulok egy titkot: Benedek két nappal később megnyerte az 50 méteres hátúszást a mozgássérültek csapatának tagjaként. Aznap este felhívott telefonon és azt mondta nekem az én kis barátom:
– Tudom, hogy már elrepült, de majd mondd meg Katinkának, hogy köszönöm a felkészítést.
Egy kicsi, az életet rettentő hátránnyal kezdő tündérnek lettél az örök példaképe aznap. Mert a srác azt mondta, utalva életed korábbi szakaszára:
– Ő sem adta fel!
Hosszú Katinka példátlan csodát tesz Rióban. Első aranyérme után további fantasztikus eredményekkel kápráztatja el Magyarországot és az összes magyar embert. Áll majd a dobogó tetején és minden mozdulatával azt üzeni: nincsen lehetetlen, csak tehetetlen ember, mert kellő akaraterővel minden megvalósítható. Tudom, hogy ez a bekezdés nem álom, ez már most a valóság.
Soha nem tudhatod, hogy egy sikered kit és mire ösztönöz, kinek nyújt támaszt, erőt. Ezért fontos, hogy vagy Benedeknek, s mindannyiunknak, akik ott ugráltunk a képernyő előtt, izzadt a tenyerünk, gyöngyözött a homlokunk, könnyezett a szemünk.
Folytasd az utad, hogy mások is lássák, az a bizonyos 4 perc 26 másodperc és 36 századmásodperc valójában 4 év, vagy lehet, hogy 14, de az is előfordulhat, 27 egész év; tele munkával, kitartással egy olyan küzdelemben, ahol a háborúban nincs vasárnap.
Még egyszer mondom: ezért fontos, hogy vagy nekünk!
GRATULÁLOK NEKED HOSSZÚ KATINKA, MAGYARORSZÁG PÉLDAKÉPE!
Barátsággal üdvözöl:
Tvrtko
forrás:http://utcaemberek.blogspot.com