• pén. márc 29th, 2024

Még a németek is ide jönnek dolgozni

Zürichben jártunk, ahol több mint dupla olyan drága az élet, mint idehaza, de ha szerencsénk van, a keresetünk az itthoninak akár a tízszerese is lehet.

Kint dolgozó magyarok meséltek nekünk a svájci munkavállalásról, lakhatásról és életről, majd találkoztunk a zürichi csodaszarvas, a fej nélküli szentek és a helyi egri nők legendájával. A végén kiderült, hogy a svájciak igen bőkezűek, legalábbis, ha csokiról van szó. Utolsó vacsoránk desszertjeként négy és fél kiló svájci csokoládé került az asztalra.

Amikor felkértek minket, hogy tartsunk előadást nemrég befejezett világ körüli kerékpártúránk élményeiről a Zürichben élő magyaroknak, jót mosolyogtam magamban. Pont azért jöttünk hazafelé Svájcon át, mert ebben az európai országban még sosem jártam. Erre most, alighogy hazaértünk a nagy útról, már vissza is tértünk az alpesi országba.

Kipróbáltuk a bádogvárót Ferihegyen

Kalandjaink már a Liszt Ferenc repülőtéren elkezdődtek. A biztonsági ellenőrzés során a feleségemet tetőtől talpig megmotozta egy hölgy, még robbanószer nyomait is keresték rajta. Miután ezen túlestünk, még több mint egy óránk maradt a járat beszállási kapujának kiírásáig. Türelmesen vártunk, míg végre fel nem villant a monitoron a B18-as jelzés a járatunk mellett.

Csakhogy zöld helyett rögtön sárga, beszállásra felszólító jelzést kaptuk, és mire átértünk a terminál túloldalára, a B10-19 kapuk lejáratáig, ott már a piros, utolsó hívás köszönt ránk. Ijedten rohantunk tovább, pedig ekkor még 43 percünk volt a felszállásig. A kültéri folyosó végül nem a géphez, hanem egy acélszerkezetes külső hangárba vezetett minket. Ennek egyik apró, mindössze 16 ülőhelyes, fűtetlen karámjában várakoztunk a gép többi utasával együtt még fél óráig.

Ekkor értettem meg, miért kerülhetett csupán 6000 forintba a jegyünk az EasyJet járatára. Még a legolcsóbb telekocsi is ennek többszörösébe kerül, nemcsak a pénzünkből, hanem az időnkből is, így végül is nem panaszkodhatunk. Arról nem is beszélve, hogy egy autóból biztos nem nyílik ilyen kilátás Budapestre.

Baselben a leszállás után simán megtaláltuk az 50-es buszt, ami fejenként 4,4 frankért (1285 Ft) átvitt minket a vasútállomásra. Itt meglepetten tapasztaltuk, hogy Svájcban szabad dohányozni a közterületeken, és amíg a vonatra vártunk, kipróbáltuk a vasúttársaság ingyenes wifijét, valamint benéztünk egy csokoládéboltba a nyálunkat csorgatni.   A CIKK ITT FOLYTATÓDIK…