Egy idős ember ül lehajtott fejjel Eger belvárosában: “Nem vagyok koldus, de kérem segítsen, ha tud. Nem tudom kifizetni teljesen a közüzemi számláimat, mert…
Egy idős ember ül lehajtott fejjel Eger belvárosában:
“Nem vagyok koldus, de kérem segítsen, ha tud. Nem tudom kifizetni teljesen a közüzemi számláimat, nincs miből. Még nem tartoztam senkinek. 79 éves, egyedül élő, rokkant és rákos beteg vagyok. Dolgozni már nem tudok.”
(Kép forrása: zsogodbeno.tumblr.com)
Ez a sanyarú sorsú, 79 éves bácsi bárki lehetne közülünk. Te is, én is!
Nem tudhatjuk, a mi sorsunk hogy alakul majd 5 év, 6 hónap, de akár egy nap múlva. Milyen betegség keseríti majd meg az életünket, vagy mikor maradunk végképp magunkra.
Az egyik leggyilkosabb dolog, ami még a betegségeknél is többet árt, a közöny. Ha félrenézünk, ha egy rászoruló embert látunk.
Segítsünk a másiknak! Van egy nagyon tanulságos mondás: Megtanultam adni. De nem azért, mert nekem túl sok van, hanem mert megismertem az érzést, milyen, amikor semmim sincs.
Egyetértesz? Akkor ne felejtsd el megosztani!
forrás:http://tudnodkell.info/